2010. május 5., szerda

Kambodzsai ünnepnapok

Ázsiában eltöltött hónapok száma: 3 (negyed év!!!!)
Honvágy pillanatok: 3
Kezdem megszeretni Kambodzsát pillantok: egyre bővül (terasz feeling Srayongban!!!!)
Kultúrsokk: hol van az már!!!!!
Komolyabb rosszullétek: 1 (még mindig a vodka!)
Találkozás extrém állatokkal: bivaly cincér és társai
Khmer órák száma: 15 (kissé lemaradtunk...)
Falu para: már ott élünk, nincs helye parának
'amindenitdemelegvan!!' pillanatok: mindig volt, van és lesz, kár számolni!!!
Család és barátok iránti hiányérzet: ÁLLANDÓ
Otthonról hozott és Ázsiában megtartott, kapcsolatok száma: még mindig 1 :)

A tegnapi erős honvágyviharon túllendülve rájöttem, h jéééé újra 5.-e van! Annyira gyorsan elment ez az április! Ezt most tényleg észre sem vettem! És egy hónap múlva!!!!!!!!!! Áááááá!!!!! Ilyenkor már Sydney-ben leszek! El sem hiszem, h eljutok Ausztráliába, álmaim országába! Na jó, lehiggadok, mert még előttünk van 1 hónap és sok munka vár ránk addig!

Az elmúlt pár hétben picit elmaradtam a blog írással. Közel sem voltak a napjaink annyira eseménytelenek, mint amennyire nem írtam. Két olyan helyi, nemzeti ünnep is volt, amiről muszáj mesélnem Nektek.


Buddha születésnapja, április 27-29.

Minden évben más országban ünneplik Buddha születésnapját és idén pont Kambodzsára esett a választás, ráadásul azon belül Siem Reap-ra, vagyis Angkorra! Annyira mázlisták vagyunk! Az egész buddhista világ megmozdult ebben a 3 napban és elküldte a Bayon templomhoz narancssárgaruhás képviselőit! A számuk pedig biztosan elérte a 2554-t, mivel a khmer időszámítás szerint éppen ebben az évben járunk, így ennyi résztvevőre számítanak. Magát az ünnepségsorozatot Vesakha-nak hívják és Kambodzsában ezen a napon emlékeznek meg Buddha megvilágosodásáról és haláláról is.
Mi nem vettünk részt túlzottan az ünneplésben, meghagytuk ezt a helyieknek, de egyik reggel a kíváncsiságunktól vezérelve kilátogattunk Bayonba. Óriási embertömeg fogadott bennünket, bár eleinte kicsit megijedtünk, mert mindenki velünk szemben jött és úgy tűnt, h lemaradtunk valamiről. Tény, h korán kezdődik mindig a program, olyan 6 óra felé, mi pedig ehhez képest egy jó óra késéssel érkeztünk a helyszínre. Úgyh elég valószínű, h nem kaptunk el vmi fontos ceremóniát, de a végén mégsem éreztük, h bmiből kimaradtunk volna! Megkaptuk, amit vártunk: a szerzetes áradatot!

Az ünnepre érkezett szerzetesek


Annyira szép volt, ahogy csoportokban hömpölyögtek a narancssárgaruhások vegyülve az ünneplő helyiekkel. Azért is fontos ez a nap, mert a szerzetesek adományokból élnek és ilyenkor gyűjtik be az éves élelem és pénztartalékaik nagy részét. Hihetetlen volt látni, h a khmerek vaskos pénzkötegekkel, kartondoboznyi zacskós levessel és dobozokba csomagolt rizzsel álltak sorba, várták, h 1-1 szerzetes melléjük érjen és táskájába süllyesszék azokat. A kifejezhetetlen mértékű tiszteletet és hitet szinte a levegőben lehetett tapintani. Az emberek mély alázattal és a hitük iránti szeretettel adtak, a szerzetesek pedig ugyanúgy fogadtak minden egyes ajándékot. Nagyon megindító volt. Képzeljétek el, h a Bayonhoz vezető út le volt zárva és a két szélén az emberek sorban álltak. Középen haladt a több száz, ezer szerzetes és főhajtással vagy áldásosztással vették át, amit kaptak. Így mindenki mindegyik szerzetesnek juttatott vmit. Ha elfogyott a pénz vagy az étel, amit hoztak, egyszerűen csak kiálltak a sorból. Mindez az egyre melegedő reggelen! A végén már volt, aki csak legyezte a szerzeteseket.

Bizony azt a sok adományt haza is kell vinni vhogy...


Órákon át haladt a menet, mi már meg sem vártuk a végét. Mindenesetre betegre fényképeztük magunkat! MAn fotóriporterként száguldozott egyik jobb pozícióból a másikra. Béreltünk egy motorost és volt, h mögülem, menet közben kattogtatott. Szerintem még egy fára is felmászott volna, ha jobb onnan a kép! Az biztos, h nem volt egyszerű érvényesülni, nagyon sokan voltak és mindenki kíváncsiskodott.
Ami nagyon tetszett, h külföldi alig volt. Kivételesen az angkori romok között a khmerek voltak túlsúlyban és elvétve láttam csak 1-2 barang-ot.

Nini, egy barang! :) Ráadásul leszólította egy szerzetes!


(Akit jobban érdekel a téma: http://en.wikipedia.org/wiki/Ves%C4%81kha)

U.I.: Sajnos, saját bénaságom folytán kitöröltem a fényképezőmről a Buddha születésnapján készült fotóimat. Tudom, tudom, ez is tipikus eszteres tett volt! Emiatt viszont most nem tudok nektek túl sok képet mutatni, csak azt a párat, ami túlélte a pusztítást. Ha időközben MAn-tól sikerül beszereznem párat vagy netalántán vmilyen csoda folytán megmentjük a 'drágáimat' frissítem a bejegyzést! :(
  

Királyi szántás, május 2.

Ez is egy nagyon kivételes ünnepség volt. Annyiban nem, h minden évben megrendezik Kambodzsában az esős évszak előtt, vagyis a rizstermesztés kezdeteként. Viszont eddig, a Khmer Rouge vége óta mindig Phnom Penh-ben került erre sor, idén viszont úgy döntött a király, h visszaviszi ezt a szép hagyományt oda, ahol mindig is tartották annakidején, Angkorba. A főszereplő megint Bayon volt, pontosabban a Terrace of Elephants, ami mellette található. Itt van egy nagyobb tér és ott rendezték be a szertartás díszleteit. Építettek egy szép, aranyozott, tradícionális pavilont a királynak és egy óriási területet földdel terítettek le, ahol bemutatják a rituális szántást.

A királyi pavilon


Talán, mondanom sem kell, h a khmer társadalom apraja-nagyja megjelent és még a romok tetején is fürtökben csüngtek az emberek. Mindenhol tévés közvetítők és kameraman-ek rohangáltak. Az égen percenként elrepült egy katonai helikopter és komoly, marcona őrök álltak mindenhol, ellenőrizték a rendet. Persze okkal volt ennyire bebiztosítva a terület, a király (Norodom Sihamoni) és a miniszterelnök (Hun Sen) is részt vett az ünnepségen.

Nézelődők




A szertartás a következőképpen folyt: Két királyi ökröt (szépen kicsinosítva!) fogtak be egy eke elé, ővelük szántottak az ünnep alkalmából leszórt földön. Közben két tisztviselő ment előttük és rizst szórt el. Körülbelül 3 kört tettek meg a területen és a királyi példányokat még két ilyen ökrös eke fogta közre. A királyi pavilonból egy nagyon díszesen felöltöztetett ember jött elő a ceremónia elején, aki a középső ekét kezdte el tolni, kézzel. Talán ő képviselte a királyt. Óriási kísérettel érkezett a 'termőföldre', akik végig mögötte masíroztak, amíg ő körbe-körbe szántott.

A szántóember és kísérete




Ahányszor elhaladtak a király pavilonja előtt a kíséret tagjai minden alkalommal meghajoltak. Ezután pedig a két ökröt kifogták az ekéből és a középen elhelyezett tálakhoz vezették. Ezekben rizs, bab, kukorica, szezámmag, fű, víz és rizs whisky volt található. Az alapján, h a királyi állat melyikből mennyit eszik a jövendőmondók megállapítják, h milyen lesz a termés idén.

A meghajlás


Közben kicsit úgy éreztem magam mintha egy gyarmatosíti időkről készült filmben lennék. A szertartás, ahogy ez itt lenni szokott, nagyon színes és díszes volt. Az arany mindenhol ott fénylett, ruhán, épületen, zászlótartón és ökrön egyaránt. A szántást végző tisztviselőt napernyővel kísérték végig, ami szintén sárgállott az aranytól és olyan formája volt, mint, amiket mindig az indiai filmekben láttam. Minden a gazdagságról és a pompáról árulkodott. Nem hiába tolongott ott annyi ember, hiába sütött le mindenkire ezerrel a nap, verítékben úszva küzdött mindenki, h legalább egy pillanatot elkapjon a szertartásból. Amikor pedig a díszes tisztviselő visszament a királyi pavilonba, a tömeg egy emberként fordult oda és helyezkedett abba az irányba, h láthassa akár egy pillanatra őfelségét. Jó érzés volt ott lenni és részese lenni a khmer hagyományoknak.

Meleg van :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése