2010. március 16., kedd

Sihanoukville

Visszatértem! :) Igaz, már szombat délután, de kellett pár nap, h leülepedjenek az élmények...na jó, ez csak kifogás, igazából az elmúlt napokban intenzíven bepunnyadtam. Na de most uccu neki, jön a beígért beszámoló! Jócskán el vagyok maradva, van bőven, miről írni. Ma úgy tervezem, csak az óceánpart kerül terítékre, mert elég sok lenne egyszerre mindent elmesélni. Holnap pedig jöhet majd Phnom Penh és az esküvő! :)

Előtte viszont, el kell mondanom, egy rendkívűl furcsa jelenséget. Ma felhős időre ébredt Siem Reap városa! A napfény csak haloványan süt át a szürkeségen, ami igen ritka látvány errefelé! Más napokon, mikor khmer órára tekerünk, reggel fél nyolc körül, már érezhetően éget a nap. Egy fokkal elviselhetőbb így az idő. Esőt még nem láttam, mióta itt vagyunk, de esélyes, h közeledik. Jól esne egy kis felfrissülés! Az a durva, h éjszaka légkondi nélkül nem is tudunk aludni. Pedig eleinte MAn nagyon tiltakozott, h ez nem helyes, kíméljük a környezetet, úgyh belementem, h elég a ventillátor. De mostanra annyira elviselhetetlen lett a meleg a házban, éjszaka is, h egy rövid időre félretettük a környezettudatosságot, ha vérző szívvel is!

- Helyesbítenem kell a fenti sorokkal kapcsolatban: mint kiderült, nem csak a nagy meleg miatt egyezett bele MAn a légkondi használatába éjszaka, rosszul emlékeztem. :) Bevallom, részemről ez volt az ok. Neki viszont elege volt a szomszéd karaoke dáridóból, amihez be kellett csukni az ablakokat és a benti frissebb levegő csiholásához kezdtük el felhasználni a légkondit. :) Tény, ez sem volt egy elhanyagolható szempont.

Mostmár nem húzom tovább, tényleg belekezdek az 5 napos kirándulásunk elmesélésébe. Úgy indult, h nem sikerült időben felkelnünk. :) Rosszul állítottuk be az órát és a többiek kopogtattak az ajtónkon kb negyed 6kor, h hol vagyunk. Elvileg 5kor indultunk volna, reggel 5kor! Ez nem sikerült! :) Negyed óra alatt rekordsebességgel összekaptuk magunkat és már az autóban is ültünk. Még jó, h előző este összepakoltunk! :) Kivéve a fürdőruhám alsó részét, ami kint száradt az udvaron és ott is maradt...mondhatnánk, h tipikus rám nézve...DE vmilyen belső sugallatnál fogva betettem egy pót fürdőruhát! Még jó, különben bajban lettem volna, alsó nélkül! Itt nem támogatják a nudizmust! :) Még a monokinit sem, nemhogy a fordítottját, az alul semmit!
Szóóval elindultunk nagy nehezen, összesen 6-n. Az út kb 9 óra volt, megállásokkal együtt. Phnom Penh felé vettük az irányt, onnan lehet továbbmenni Sihanoukville felé. Mivel nehezen bírom az autó és buszutakat gyomorilag, ezért igyekeztem annyit aludni amennyit csak tudtam, úgyh nem sok mindenre emlékszem az úton láttottakból. Phnom Penh így elsőre elég zavarosnak tűnt, de alapvetően olyannak, mint Siem Reap, csak jóval nagyobban. Sokkal több autó, motor, tuktuk, ember és egy folyó, a Mekong által határolva egyik oldalon.
Ami a legjobban feltűnt mindannyiunknak útközben, h a khmerekre ki lehet mondani, h kapumániások. Minden nagyobb épülethez vezet egy út és ennek az elején található egy hatalmas, cirádás kapu. A még meglepőbb, h sokszor kisebb, nekünk jelentékelenebbnek tűnő és romos állapotban lévő épületeknél is láttunk ilyet! Jellemző, h még nem építenek semmit egy telekre, de a kerítés és a kapu már ott díszeleg, akár éveken át, míg nincs elég pénz az építkezésre. A lényeg a lényeg, a kapu fontos része a khmer épületeknek. Gondolom, szerencsét hoz, bár igazából nem tudom. Lehet, h csak szimplán szép. Bár ezt egy olyan országban, ahol a hagyományok és a vallás még aktívan élnek, kétlem:

"KAPU

1. A kapu vagy ajtó szimbolizálja az átjárást két állapot, két világ között, az ismert és az ismeretlen, a fény és a sötétség, a gazdagság és a szegénység között. A kapu rejtélyre nyílik. De dinamikus és pszichológiai értéke van; mivel nemcsak utat mutat, hanem felhív minket, hogy átlépjük. A másik világ felé vezető utazásra hív...



A kapu a nyitány, amely lehetővé teszi a be- és kilépést, tehát a lehetséges átjárást - még ha ez az egyetlen lehetőség is - egyik területről a másikra: szimbolikus értelmezésben leggyakrabban a profán területéről a szakráliséra. Ilyenek például a katedrálisok kapui, a hindu toranák, a khmer templomok vagy városok kapui, a japán torik stb.



2. A kínai városoknak négy fő kapujuk volt. Rajtuk keresztül űzték el a rossz befolyásokat, fogadták a jókat, engedték be a vendégeket; rajtuk keresztül áradt szét a császári Erény a birodalom négy vidékére, rajtuk keresztül voltak szabályozottak a nap órái és az évszakok. Angkor-Thom négy főkapuja megismétli a négy égtáj felé Lokeshvarának, a világegyetem urának sugárzó képmását. Ugyanakkor négy irányból teszik lehetővé a bejárást a világnak ebbe a középpontjába. A székesegyházak kapui, a templomkapuk: a szent zarándokút nyitányai, amelyek a celláig vezetnek, a szentek szentjéig, az istenség valóságos jelenlétének színhelyéhez. Magukba foglalják magának a szentélynek, az ég kapujának szimbolikáját. A templomkapukat gyakran vad őrök (mesebeli állatok, dvârapâla az ázsiai templomokban, sőt a tantrikus mandalákban, fegyveres őrök a titkos társaságok páholyaiban) vigyázzák. Egyszerre tiltják a tisztátalan, ártó szándékú erők behatolását a szent területre, és biztosítják a bejutást az arra méltó jelölteknek. Ezek bejutnak a városba a kapukon keresztül (Apokalipszis 22,14) ; míg a többiek visszavetettnek a külső sötétségbe. "

Persze, nem kell ezt ennyire komolyan venni, csak engem érdekelt, h mi lehet a háttérben és gondoltam, megosztom veletek. Vallási kötődés biztosan van benne, a Pagodáknál is ugyanúgy ott vannak a kapuk. Csak ott vhogy nem tűnik fel, míg más, nem vallási jellegű, épületeknél ez sokkal szembeötlőbb.

Amit még megtanultam útközben, h Kambodzsában a benzinkutakon nem lehet mosdóra számítani! :) Igazából sehol sem...úgyh óvatosan kell bánni a vízivással! :) Akadnak kivételek, csak gondolhatjátok, h nem olyan gyakori előfordulással, mint nálunk vagy akár tőlünk nyugatabbra. Nem baj, edződik az ember lánya! Van ez így! :)

Szépen lassan, délután kettő körül, befutottunk Sihanoukville-be. Elsőre kifejezetten komornak tűnt ez a város. Sok helyen láttam elhagyatott vagy homok buckákkal ellepett telkeket, ahol építkezés folyik. Ahogy a parti úton haladtunk elénk tárult a kikötő, hatalmas rakodó és emelőkarjaival. Az út mentén mindkét oldalon sorban álltak a kamionok, a rakományra várva. Sihanoukville Kambodzsa legjelentősebb kikötője, eredetileg teherszállításra specializálódott. A várost 1960-ban alapították abból a célból, h a khmerek is becsatlakozhassanak a nemzetközi keresekedelembe és a kikőtő építői és családjaik telepedtek le itt először. Ennek köszönhetően pedig az ország legfiatalabb városa! Ami látszik is! Elég nehéz megmagyarázni, h mit is lát itt az ember. Megjelentek már a divatos szállodaláncok és ennek köszönhetően helyenként a part szépen rendbe van téve, viszont, ahol csak szimpla vendégházak és hostelek vannak, ott minden kicsit gazdátlannak tűnik. Azt mondanám, h élet amolyan szigetekben van a városban. Sok az étterem és a szálláshely, de vhogy úgy össze-vissza. Igazán azt sem tudod megmondani, h van-e városközpont. De ezzel senkinek sem szeretném elvenni a kedvét, mert van egy sajátos bája mindennek. Hogy minden olyan kezdetleges. Biztos vagyok benne, h 10 éven belül egy menő túrista paradicsomot faragnak ebből a helyből! Lehetőség akad! Sok külföldi jön ide, letelepedik, nyit egy éttermet vagy szállodát és tuti a siker! Mi is egy ilyen helyen voltunk.
A városból kifelé található a Queen Hill Resort (http://www.queenhillresortbungalows.com/index.htm). Kicsit megijedtem, mikor elhagyatott építési telkeken hajtottunk át, de végül a nagy kacskaringózás után kilyukadtunk bungalós helyen. A kis fa házak, cölöpökre építve, a partra néznek és lényegében ott is vannak. Nagyon szép a kilátás és a szobák is elég tűrhetőek. Fel vannak szerelve mindennel, amire ebben a pár napban szüksége lehet egy túristának: ventillátor és szúnyogháló! Alap szükségletek! Persze, van mosdó is, angol wc-vel! :) Mókás volt, h a fa gerendák között kis rés volt és egyrészt ott bmi bemászhatott, ugyanakkor meg kiláttál a zöldre vagy a tengerre, attól függően, h a domb melyik részén volt a bungaló. Az ablakai pedig elég picik voltak, tehát bent nappal sem lehetett villany nélkül boldogulni és szerencsére, ez a nap 24 órájában rendelkezésünkre állt! :) Csak úgy, mint a víz a fürdőben! Mindegyik kis házikóhoz tartozott egy pici terasz is, úgyh megvolt az életérzés! :)
Míg a bungalókra vártunk, leteszteltük a helyi éttermet a parton! Homok, a partnak csapódó hullámok és fincsi palacsinta! Mi többet kívánhat ennél az ember! Ne is mondjátok, tudom, idekinn, vhogy palacsintaorientálttá váltam...tudom! Ebéd után pedig bevágódtunk a habokba! Első észrevétel: "a francba! ez sósabb, mint gondoltam!" Második: "Mmmmm, de kellemes a víz!" Egyáltalán nem volt hideg, időtlen időkig el lehet pancsolni. Szerencsémre, a víz nem mély, elég sokáig kell bemenni, h ne érjen le a lábam, úgyh vígan át tudtam adni magam az óceán élvezetének! Nagyon jó volt!!! Úgy vágytam már erre az érzésre!

 Naplemente első este


Órákon át tudnám nézni és hallgatni a hullámok susogó hangját! A horizonton kis halászhajók sorakoztak, szinte egymás mellett, mint egy láncra felfűzve és vártak a zsákmányra. A sort egyedül 1-2 sziget szakította csak meg. Minden olyan nyugodt. Nincs sok túrista, mindenkinek jut napágy, amin elnyújtózhat. Az egyetlen dolog, ami megzavarja a látványt, az a szemét. Sajnos, itt is van, bőven. A szállásadónk figyelmét vhogy ez nem köti le. Viszont találtunk egy partszakaszt, kb 5 perc sétára tőlünk, ahol teljesen tiszta a víz és a part is! Úgyh a kedd délelőttöt már ott töltöttük. Rátok gondoltam, h most biztos legyilkoltok páran, ha leírom, h miben volt részünk! Kis éttermek sorakoznak egymás mellett a homokos parton, fa építésűek és nád vagy bambusz a tetejük, nyitott az egész étkező tér, asztalokkal és függőágyakkal berendezve. A homokos parton pedig nyugágyak szines napellenző ernyőkkel. Az ágyak között kis asztalok és az étteremben a pincérek, akik alig várják, h felszolgáljanak vmit arra az asztalra. Megvan a kép? :) Előtted pedig az óceán amerre a szem ellát ( ;) ) és nincs más dolgod, mint leemelni a nyugány melletti kis asztalodról a piádat. Na ha eddig nem, akkor mostmár remélem, mindenki el tudja képzelni! :) És nem túlzok!
Ahogy ennek lennie kell ilyen környezetben szinte mindenkit elnyomott az álmosság egy kis időre...

Délután viszont a tettek mezejére léptünk és egy halász emberke vállalta, h kivisz minket az egyik környező szigetre. A csónak igazából egy lélekvesztőnek tűnt. Egy tákolmánynak. De állta a sarat és oda-vissza biztonsággal szállított minket. A motor hangja olykor azért megrémített, főleg ha ránéztem, ahogy rázkódik és szinte kiált belőle, h mindjárt feladja. Szerencsére, ez nem így történt és épségben megérkeztünk a kiválasztott Bamboo Island-re.

A mi kis lélekvesztőnk



Az első kép fura, de itt is kiábrándító volt. Ahogy megérkeztünk a sziget egyik részére, ahol az étterem is van, egy nagy kupac szeméthalom látványa fogadott minket. Összeszorult a szívem, h még itt is! Egy érintetlen, kevésbé lakott helyre vágytam, ami összejött, viszont nem gondoltam volna, h itt is ennyire elhanyagolják a természetet! Persze, kárpótolt a homokos parton megevett ebéd és a kókusz szürcsölgetés, de ettől a képtől nehezen szabadultam, mígnem rá nem vettem MAn-t, h sétáljunk egyet a szigeten. A pincér fiú hívta fel figyelmünket arra, h van egy ösvény a szigeten keresztbe egy másik partra, és érdemes megnézni, mert szebb, mint ahol vagyunk. Ez volt a kulcsmondat! :) Nekiindultunk! Az ösvény egy kis ideig az erdőn vezetett át. Nem nevezném igazi dzsungelnek, de valami olyasmi lehet. Össze-vissza nőtt növényzet, sehol egy átjárható rész! Trópusi madárhangok szűrődtek ki a fák közül. Egyáltalán nem volt félelmetes, mert nem volt annyira sűrűn benőve az erdő és a napfény átjutott a levelek közt, az út pedig maga elég széles volt. Kb 10 perc séta után értünk ki a beígért partra. Valóban gyönyörű volt! Alig pár ember lézengett a vízben, ők is csak azért, mert a bungalójuk ott volt a parton. Volt egy bár is, meg egy kisebb röpipálya! Elragadó volt és lelki szemeim előtt én is az egyik bungaló lakója voltam, aki esténként kiül a kis házikó lécspőjére és a kezében egy koktéllal végignézi az óceán fölött a naplementét. Hm.....ott álltam és homokba gyökerezett a lábam! Olyan szép volt a part! Az óceán is tiszta volt, mármint a szigetről már csak a víz, amit látni lehet, se egy másik sziget, se egy hajó, semmi! A part maga "U" alakban fogta közre a vizet és a homokos part mögött ott volt a zöld erdő. Sétáltunk egyet és éreztem, h innen elmenni nehéz lesz!

Séta


Ilyen helyen szeretnék élni, ahol a víz szépsége nap mint nap rabul ejthet, ahol reggel azzal kelek és este azzal fekszem, ahogy a hullámok a partot mossák! Annyira megnyugtat ez a hang! Ilyenkor el tudom engedni magam és félretenni minden félelmem és bennem felhamozódott feszültséget. Úgy érzem ahányszor otthagyok egy vízpartot belőlem is ottmarad vmi. Pedig nem vok egy úszóbajnok és a víz alatti világ sem vonz túlzottan, de mégis vmi megfog ebben a nagy és végtelen kékségben...na most megrekedtem, innen nehéz visszazökkeni a történések folyamába... Az út szépségét csak tetézte, h visszafelé a lélekvesztő kis csónakunkban ért minket a naplemente. Nem részletezem, csodás volt! :)

Naplemente és a csónak lámpása

Az estéink Sihanoukville-ben, pontosabban az a két esténk, a helyi pizzériák tesztelésével telt. Finomakat ettünk, utána pedig összeültünk kicsit iszogatni. Az utolsó, vagyis második estén, az ötlet az volt, h a homokban, a parton igyunk tehát adjuk meg a módját! Átkavarodtunk (sötétben a homokban, no közvilágítás) a messzebbi, tisztább partszakaszra, ahol reggel is ejtőztünk és az egyetlen még nyitva tartó étteremben pakoltunk le. Rendeltünk egy kis palacsintát (mi mást!) és senki egy szót sem szólt, h a saját sörünket isszuk meg hozzá. Vicces volt, h az étteremben egy komplett család lakott. Sőt pár nyugágyat összetoltak és kiadták azt pár külföldi srácnak! A család tagjai pedig a parton lévő nyugágyakon rendezkedtek be aludni (szúnyogháló nélkül!). Miközben mi ott voltunk majdnem mindenki mély álomba szenderült, csak ketten-hárman várták meg míg mi elmegyünk. Ez itt normális. Több étteremnél láttuk ezt.
Maga a búcsúest kicsit melankólikusra sikeredett, mert a csapat nagy része álmos szemekkel méregette a sörét és a helyi whiskey-t, amit vettünk, úgyh nem is bírtuk sokáig. Viszont annyival megint okosabbak lettünk, h megtudtuk, a vízben este vannak világító planktonok, amik akkor jönnek elő, ha kicsit felzavarod a vizet. És tényleg! MAn, a vállalkozószellemű, letesztelte! :)
Így telt tehát a 1,5 napunk Sihanoukville-ben és így történt az, h szerelmes lettem a kambodzsai óceánpartba. Az biztos, h oda még vissza kell mennünk és még sok sok más szigetre is el szeretnék látogatni! Én innen úgy el nem megyek haza, h legalább még egyszer ne térjünk vissza! Vagy kétszer...vagy háromszor...vagy sokszor!!!!!!! :)

De lennék a kakas helyében!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése